2013. április 28., vasárnap

Életélmények




Folytatva a hkgy definíció boncolgatását ahhoz a részhez értünk, hogy:

…Bár az egyes kultúrák bizonyos elemei beépülnek a hk gyermek életélményei közé,…

Példa az életélményekre:
Pedagógus nagyszüleim Tokajban laktak, és volt ott szőlőjük, mi Miskolcon laktunk. Elsős koromban a szüreti előkészületek miatt egy hétre leutaztunk Tokajba. Hogy ne maradjak ki olyan sokáig az iskolából, arra az egy hétre a tokaji általános iskolába jártam. Mai napig erősen emlékszem, melyik betűket tanultuk akkor (e és f), hol ültem a padsorban, milyen illata volt az uzsonnára kapott kenyérnek, milyen szépen sárgállott a hatalmas gesztenyefa levelei az iskola kertjében. Az ebédlőben egy szintén Beáta nevű szőke kislányt hogyan győzködtek, hogy egye már meg végre az ebédet. Arra is emlékszem, hogy mennyire kedvesen fogadtak, milyen barátságos volt az osztály és a tanítónéni ( tanítónéni kinézetére nem emlékszem), de arra is, hogy szünetekben azért egy kicsit elhagyatottnak éreztem magam. Összességében nagyon izgalmas kalandnak éreztem az egészet.

Egy gyermeknek minden rezdülés, minden mozdulat, minden aprócska történés életélménynek számít akár emlékszik rá nagykorában, akár nem. Minden, amit átél, azt eltárolja, raktározza, és abból táplálkozik, azt oldogatja utána nagyon sokáig felnőtt élete során. Ráadásul egy gyermek mindent késznek vesz az életben. Úgy természetes, ahogy van.

Nagyvonalakban igyekeztem összeírni, mik azok a főbb életélmény kategóriák, amik meghatározzák egy gyermek mindennapjait. Majd rátérhetünk arra is, hogy a harmadik kultúrájú élmények mindezeket hogyan befolyásolják. A lista korántsem eléggé részletes, és semmiképpen nem teljes.

ételek
étkezési szokások
italok
ivási szokások
közlekedés
közlekedési szokások
lakáskörülmények
iskolai szokások
délutáni időtöltés
hétvégi időtöltés
dalok
olvasmányok
mesék
kommunikáció
érzelmek kifejezése
érzelmek vállalása
szülők viszonya
szülők tevékenysége
érzelmi világ, érzelmi mélységek
öltözködés
testkultúra
társaság
baráti viszonyok
rokoni kapcsolattartás
ünnepek, ünneplési szokások

És még sorolhatnám, részletezhetném nagyon sokáig. Minél kisebb a gyerek, annál inkább adja  a szülő a mintát ezekben a témákban. Az óvodába, iskolába való bekerüléssel az oktatási intézmény nagy részben meghatározza azokat a bizonyos életélményeket.

Mára vegyük például az étkezést, az ételeket. Otthon természetes, hogy bölcsődétől általános iskoláig a gyerekek legalább háromszori étkezést kapnak. És bárki bármit is mond, én az otthoni közétkeztetés színvonalát példaértékűnek tartom, az ételek kiegyensúlyozott, és egészséges táplálkozást biztosítanak. Legtöbbször a gyereknek nem kell otthon csomagolni semmit, mert megfelelően kap enni, inni. Az ebéd levesből és másodikból áll, gyakran van főzelék. Mindenki egységesen ugyanazt eszi.

A nemzetközi oktatási intézményekben a gyerekek uzsonnatáskával (azaz lunchbox-szal) és kulaccsal (waterbottle-lel) érkeznek minden nap iskolába. Azt csemegézik tízóraira, amit otthon anya bepakolt. Ebédre vagy a kantin kínálatából választ, vagy az otthonról hozott ételt eszi. A kantin menüjén szerepel  pizza, hot-dog, tésztafélék, amerikai palacsinta. Néha bepróbálkoznak a hallal, egyéb húsokkal, de az nem szokott nagy tetszést aratni. Bab, borsófélék nem kerülnek a konyhára. Az étkezésekre az éppen elégséges időt biztosítják. Iskola végén kiéhezve jönnek ki a gyerekek, ugyanis, a legutolsó étkezés a tanítás vége előtt órákkal volt.

Megoldásként reggel gazdagon reggeliznek a gyerekek, estére legtöbbször frissen főtt meleg vacsora kerül az asztalra. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy mindezt összeadva mondanom sem kell, hogy egy hkgy anyuka mennyi időt tölt a konyhában…)



Könnyen kijelenthető, hogy a gyermek számára ez az étkezési szokás lesz ’AZ’ étkezési szokás. Nagy reggeli, nap közben bekapkodunk pár falatot, este közös tartalmas vacsora. Hétvégén meg megy az erőteljes vitaminpótlás.

Jó, nem jó? Soha nem volt kérdés. Ez van, ebből kell kihozni a legjobbat.

1 megjegyzés:

  1. Azért itt étkezés tekintetében vitába szállnék, és nem húznám rá az otthonira az egészséges kiegyensúlyozott vonalat, a nemzetközire pedig a helytelent.
    A mi példánkon nézve a dolgot: most utólag visszanézve több évnyi fotóállományt döbbentem rá, hogy Bogi lányom akkor kezdett el hízni, mikor otthon elkezdtük az ovit. 4 év eredményeként lett a közéteztetésnek köszönhetően egy túlsúlyos lányom. Mert max egy szem almát kaptak, vagy a szendvicsre egy nevetségesen vékony szelet uborkát vagy paprikát, rengeteg kenyeret ettek (a főzelékhez is kenyeret kaptak, amit otthon a gyerek sosem látott) és az ételek zsírosak voltak, ja és emlékeim szerint a hús zömében disznóhús volt...

    Ezzel szemben itt az első évi téma volt az ételpiramis, egy heti ételnapló készítés, és annak elemzése a suliban. A reggeli snacket a suli kiegészíti vagy pótolja gyümölccsel, vagyis ha nem pakolok, akkor dinnyét, banánt, papayát mindig talál tízórai időben a gyerek az étkezőben, ingyen. Nálunk 2 menü van: ázsiai és nyugati kaja. Minden 2 hétben egyszer vega nap, és az ebédük része mindkét részlegen a salátabár, miből szintén annyit szednek, amennyi jólesik. Hús tekintetében hal vagy csirke. Disznó nem, mert muszlim országban élünk, marha nagyon ritkán az indiaiak miatt.

    Ettől független természetesen délután 4-kor éhesen jönnek haza, ekkor kapnak itthon vagy főttet, vagy szendvicset óhajuk szerint, és vacsira már csak saláta vagy gyümölcs kerül az asztalra. Kristóf is saláta rajongó lett, mióta itt élünk...

    Összességében azt mondanám: iskolája válogatja. No meg a Ti ovitok nem egy átlagos hazai közintézmény volt...

    VálaszTörlés