Óperenciás kísérlet

A BJ Project két legfontosabb alanya 6 és 9 éves fiaim. Minden gyermek felnevelése egy egyedi kísérlet is egyben, melynek eredményessége hosszú távon forrja ki magát. Adottak a gyermek adottságai, a szülő háttere, ismeretei, tapasztalatai, képességei, na és a körülmények. Eseteünkben úgy adódott,  hogy a körülmények úgy alakultak, hogy gyermekeim a meghatározó gyermekévek már eddig is jelentős részét külföldön töltötték/töltik. Szakkifejeezéssel élve TCK-k (Third Culture Kid-ek), ami magyarul harmadik kultúrájú gyermeknek mondható, amit fantázianéven óperenciás gyermeknek kereszteltem el.

Hogy mi is pontosan a harmadik kultúrájú gyermek? Erre a hivatalos definíciót  David C. Pollock és Ruth E. Van Reken  "Third Culture Kids: Growing Up Among Worlds" (Harmadik kultúrájú gyermekek: világok között felnőni) kitűnő könyvében találtam meg, mely így hangzik:

A harmadik kultúrájú gyermek (hk vagy óperenciás gyermek) olyan személy, aki gyermekkorának meghatározó részét szülei hazáján kívül, azaz szülei kultúráján kívül töltötte. A hk gyermek több kultúrához kötődik ugyan, de egyik sem válik teljes egészében a sajátjává. Bár az egyes kultúrák bizonyos elemei beépülnek a hk gyermek életélményei közé, az összetartozás élményét hasonló gyermekkort megélt társaival tudja megélni igazán.

A téma felkavaró erővel foglalkoztat. Már csak a saját gyermekeim miatt is. Hiszen valóban olyan életélményeket élnek át, amin én már csak felnőttként megyek keresztül. Én harmadik kultúrájú felnőtt lettem, de harmadik kultúrájú gyermek sosem lehetek. 

Tapasztalataimról, olvasmányaimról ezen blog keretein belül igyekszem minél széleskörűbben beszámolni, a témát minél behatóbban boncolgatni.