„…az összetartozást hasonló gyermekkort megélt
társaival tudja megélni igazán.”
(David C. Pollock és Ruth E. Van Reken nyomán)
Ennek a félmondatnak a veleje abban rejlik, hogy
bárhol is nőttek fel ezek a gyerekek, bármelyik országból is származnak,
tulajdonképpen a harmadik kultúrájú élményük annyira erős, hogy sok esetben
kapcsolatok létesítésénél, egymás megértésében a hkgy élmény adja a
vezérvonalat, nem a nemzetiség, vagy a lakóhely(ek). A hk gyermekek, vagy az
azokból lett felnőttek legtöbb esetben azokkal az emberekkel tudnak leginkább
osztozni, egy nyelvet beszélni, akiknek ugyanilyen gyerkekkoruk volt. Rengeteg
a közös élményük, és az azokhoz fűződő élményeik, amely közösséget teremt
bennük, és felülírják a különbözőségeket.
Felmerül tehát a kérdés: A költözködésekkel járó többkultúrájú
gyermekkor miért eredményez ennyire erős összetartó kapcsot? E kérdés
megválaszolása izgalmas fejtegetésre késztet a továbbiakban.
Az a kislány Lacus mellett itt lakik a szigeten :) Talán Mia az Anyukája :)
VálaszTörlés